Utolsó emlékem, amikor 2009-ben egy hotelben voltunk Horvátországban, akkor a nagy lapát kezeivel kedvesen odajött és köszönt nekem és pár szó erejéig engem is megszólított, akit igazából nem nagyon ismert. Ő előrébb járt a kézilabda szintjén, mint én és jólesett, hogy ezt nem nagyon mutatta akkor felém. Nagyon pozitív benyomásom van emberileg róla. Játékosként pedig az a fejlődés amin körülbelül egy év alatt végigment, úgy gondolom elvehetetlen és látszódott rajta, milyen nagy jövő áll előtte. Nagyon meghatározó játékosává vált az MKB Veszprémnek, ami nem egyszerű feladat, főleg úgy, hogy milyen vetélytársai voltak akkor. Csak sajnálni tudom, hogy nem játszhattam vele egy csapatban együtt. Az biztos, hogy az egész kézilabda világot megrengette ez a tragédia. Éppen Koldingba utaztam mérkőzésre, amikor a bátyám értesített a tragédiáról. Nem tudtam lejátszani én sem a mérkőzést, mivel annyira nem tudtam felfogni, hogy mi történt. Ez a mai napig nem könnyű.