Csak pozitív emlékeim vannak róla. Az örökös mosolya felejthetetlen. Mindene volt a vidámság, a viccelődés és mindenkit vigasztalni próbált, akit szomorúnak látott. Nincsen olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Egy nagyszívű óriás volt. Bánt, hogy pont a születésnapomon halt meg, ez örökre rányomja a bélyegét a további születésnapjaimra.
Nagyon szerette a madártejet. Anyósom gyakran készített neki, hazautazása előtt mindig kapott egy hatalmas adaggal. Sokat kávéztunk együtt, a világbajnokságon sok problémája volt a román kapitánnyal, emiatt feszültebb volt. A szállodában éjszakánként sokat beszélgettünk, próbáltam vigasztalni, nyugtatni és úgy éreztem, hogy adott a véleményemre.
A pályán fontos volt a kapcsolatunk, hiszen az irányító-beálló kapcsolat meghatározó. Az itt töltött évek alatt nagyon gyorsan hatalmasat fejlődött, öröm volt vele játszani. A világ 5 legjobb beállósa közé tartozott. Sokat egyeztettünk arról, hogy milyen figurákat játszunk. Az utolsó közös meccsünk előtt - amikor én egy sérülés után vállaltam a játékot – viccesen megpuszilta a kezem és azt mondta, hogy ’nekem is van értelme játszanom, hiszen te is játszol.’ Nagyon emlékezetes a 2008. őszén játszott szegedi meccs, hiszen nyertünk, mindkettőnknek jól ment a játék és a mérkőzés után együtt nyilatkoztunk.
Nagy szegénységből jött, céltudatosan építette a karrierjét és magasra jutott.
Azt mondják, hogy az idő meggyógyít mindent. Nem hiszem, hogy ebben az esetben ez lehetséges ez. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténhetett vele. Egy ilyen vidám, jó szándékú emberrel ilyen történt.
Elmondhatatlanul fáj, nem tudom elmondani, mennyire sajnálom.
